Sió-csatorna

Sió-csatorna

A Sió-csatona története az ókorig nyúlik vissza. Az akkor még Pelso néven említett tó, a mai Balaton és vízgyűjtő területéhez kapcsolódóan vízelvezető csatorna építése vált szükségessé. A római uralkodó Galériusz császár (203-311) nevéhez fűződik, mivel a mai Fenékpuszta térségében vezetett a hadiút és átkelőhely, melyet biztosítani kellett a tó vízszintjének szabályozásával. Az akkori zsilipnek persze már nyoma sincs, a népvándorlás korában eltűnt.A Balaton vízszintjének szabályozására irányuló törekvések a XIX. században kerültek újra előtérbe. Ennek főbb okai, hogy szükség volt egy a Balatont a Dunával összekötő hajóútra, valamint a Balaton környéki mocsarak lecsapolásával új területek lehettek mezőgazdasági művelésbe vonva. A vízszint időjárástól függő ingadozása sok fejtörést okozott a Balatonfüredi kikötőnek és többször veszélyeztette a Budapestet az Adriával összekötő vasútvonalak vasúti töltéseit. Az első fazsilipet 1863-ban adták át, az ezt követő időszakok szélsőséges időjárásai azonban nemcsak a zsilipet, de a tó környezetében élők véleményét is jelentősen befolyásolta. Hiszen aszályos időben a csatorna „lopta a Balatont” sok csapadék mellett pedig a csatorna vízelvezető képessége nem volt alkalmas a magas vízállás által okozott károk megfékezésére. Végre 1891-ben a régi zsiliptől délre a mederbe egy 50 m3/s vízemésztésű betonzsilip került. A zsilip segítségével csak a maximális vízszint szabályozására (csökkentésére) van lehetőség. Ezért aszályos időszakokban csak a zsilip zárva tartása óvja a vízszintet. A zsilip történetében öt évig tartott a leghosszabb időszak (2000-2005), amikor nem történt vízeresztés a Sió-csatornába a Balatonból. A siófoki zsilip kezelője a Közép-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság Balatoni Vízügyi Kirendeltsége. A Sió csatorna a Dunántúl egyik legjelentősebb folyója, hossza 120,8 km. A csatorna Siófok kikötőjénél ágazik ki a Balatonból és 120,8 km után éri el a Dunát a gemenci erdő mellett Bogyiszló közelében. A Duna torkolat előtt 2,7km-re található az árvízkapu, mely tulajdonképpen egy vízeresztő zsilipből és egy hajózsilipből áll, de fő feladata a Duna visszaduzzasztó hatásának megelőzése, illetve a csatorna védelme a dunai árvizek-től. A meder esése átlagosan 14,5 cm kilométerenként, szélessége 20 és 30 méter, mélysége 0 és 8,8 méter között váltakozik. A víz sebessége, függően a siófoki vízeresztéstől és a Duna visszaduzzasztó hatásától, 0,5–4 km/óra lehet. A csatorna vízállása nem egyenletes. Felső folyásában jelentősebb vízmennyiség csak akkor lehetséges, ha Siófoknál a zsilip is nyitva van és a Balatonból vízleeresztés történik. Alsó folyása főként a Kapos folyó vízhozamától függ. Napjainkban a klímaváltozás hatásainak mérséklése és a Balatonban történő többlet víztározás lehetőségének megteremtése érdekében a nyári szabályozási vízszint maximumát 110-ről 120 centiméterre emelték, amit 2019. február 11-től vízjogi engedély rögzít.
Csonki Istvánt, a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság igazgatójának korábbi nyilatkozata alapján a stabil vízhasználatokat támogató állapot elérése érdekében szükségessé vált a vízszint-szabályozás felülvizsgálata a teljes vízgyűjtő területen történt beavatkozások és a globális éghajlatváltozás hatásának figyelembevételével, a mederben való többlettározás lehetőségének megteremtése, az árvízi biztonság növelése miatt. Ennek eszköze a Balaton szabályozási vonalának 120 cm-re emelése a májustól októberig tartó időszakban, ami jobb vízkészlet-gazdálkodásra ad lehetőséget. A szélesebb tartományban történő szabályozás kézenfekvő megoldás a Balaton vízszintjének növelésére, ami egyben jelentős tartalékot is képez a vízkészletben. A stabil használatokat támogató állapot elérése érdekében szükségessé vált az árvízi biztonság egyidejű növelése érdekében az új, megváltozott körülményekhez és igényekhez igazodóan, a Balaton vízlevezető rendszerének felújítása és bővítése, valamint a fentiekkel összefüggésben a műtárgyak – vízszintszabályozó zsilip, hajózsilip, Balatonkiliti duzzasztó – átépítése. A műtárgyak teljesítőképessége mellett a teljes Sió-csatorna (balatoni vízlevezető rendszer) is felújítandó, hiszen annak elégtelen vízszállító képessége miatt a csatorna vízszintje a környező területek terepszintje, a levezető árkok, vízfolyások, kifolyások szintje fölé került, ami nagy kiterjedésű, nagyfokú elöntéseket, azaz belvizet okoz. A tervek szerint a jelenlegi vízleeresztő zsilip teljes elbontásra kerül, 2 x 8,0 m szabadnyílású új műtárgy készül, mértékadó helyzetben a tervezési vízszállító-kapacitás 100-120 m3/s-ra növekszik. Az új műtárgy megjelenése és annak környezte teljesen átalakul, modern, de ugyanakkor tájba illesztett megjelenésű lesz, alacsony energiaigényű irányítási épülettel kiegészülve. A levezető kapacitás növekszik, kevésbé kell tartani a szomszédos földterületeken megjelenő belvízi jelenségektől (fakadó vizek, vízborítottság, nagy felületű elöntéses
területek). A jelenlegi zátonyok elbontása is megtörténik, ezzel párhuzamosan pedig a mederrézsű átalakításával kedvezőbb lefolyási viszonyok állnak elő. Az árvízvédelmi szakasz biztonsága is növekszik a Só-csatorna mentén azzal, hogy Kölesd térségében az első rendű árvízvédelmi vonal kb. 11 km hosszon áthelyezése és a követelményeknek megfelelő kiépítése valósul meg. A kiviteli munkálatok befejezése 2022. második félévében várható.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük