A standup paddleboarding (SUP), egy evező emelvényen való evezés egy evező vagy rúd segítségével évezredekre és sok földrészre nyúlik vissza, de jelenlegi formája és népszerűsége Hawaiin az 1900-as években keletkezett. A SUP korábbi formáiról már Kr. E. 3000-ben találtak feljegyzéseket, és iterációi különböző régiókra terjedtek ki, mint Peru, Izrael, Olaszország és Kína.

SUP szörfözés
A SUP szörfözés a hagyományos szörfözés egyik változata. Ahelyett, hogy a szörfdeszkára feküdnének és karral eveznek, hogy kijussonak a szörfzónába, az SUP szörfözés lehetővé teszi a résztvevők számára, hogy a parttól kezdve a deszkára álljon, és SUP evező segítségével evezzen ki a szörfzónába. A szörfözési zónába kerülve a szörfözésre vonatkozó szabályok továbbra is érvényesek. A SUP szörfös fordulatakor evez, és az SUP lapáttal kormányoz, hogy elkapjon egy hullámot. Ezt a szörfözési stílust széles körben használják azok a szörfösök, akiknek fizikai korlátai vannak a csípő- és vállsérülések miatt.

SUP túra
2007-ben a laposvízen való evezés deszka koncepciója komoly formát öltött, egy évvel később pedig az első túra deszkák kezdtek piacra lépni. Ez a deszka stílus abban különbözik a hagyományos szörfözési stílusú SUP-któl, tartalmaz egy elmozdítható hajótestet. Az elmozduló hajótest a kenu, vagy kajakhoz hasonlóan teszi lehetővé a deszka siklását vízen . Hamarosan sok más funkciót kínáltak, többek között fedélzeti kötélzetet a felszerelés hordozásához.

SUP jóga
A SUP jóga a jóga gyakorlása, miközben SUP táblán tartózkodik. Bármely SUP tábla használható jógázni. A SUP Yoga felfújható evezőlapok többnyire stabil, robusztus, mindenfelé álló állólap lapok, néhány további fontos funkcióval:

a normálnál kissé szélesebb
megnövelt, puha és csúszásmentes felület a deszka közepén a jobb tapadás érdekében
Lapáttartók (oldalsó) a lapátok rögzítéséhez a jóga ülés során
a hordozó fogantyú nem a tábla közepén található
A SUP jógát nyugodt vízen, például tavakon és öblökön végzik. Néha egy kis horgonyt erősítenek a deszka végéhez, hogy a táblát egy helyen tartsa a SUP jóga foglalkozás során.

SUP horgászat
Az SUP-k bevezetése a halászati ​​világba új olcsó alternatívát biztosított a sekély-vízi torkolatok felfedezésére vágyó horgászok számára a solo skiff kategóriában. Az SUP-ok nem mozdulnak el annyira, mint egy hagyományos skiff.

Az 1950-es megyerendezésig a Sió határvonal volt Veszprém és Somogy vármegye között; jelenleg Siófok Somogy megyéhez tartozik, annak második legnagyobb városa, egyben a Balaton-part legnagyobb települése. A 20. század során határát többször kiterjesztették, így ma a déli part 70 kilométeres szakaszából 17 kilométer tartozik hozzá.

A vízpart környéke
A város partvonala két szakaszra osztható. A Sió csatornától nyugatra fekvő szakasz Ezüstpart néven ismert, keletre pedig az Aranypart található. A szállodák nagy része és a város szórakoztató központja, a Petőfi sétány az Aranyparton található. A sétány mentén helyezkedik el a fizetős Nagystrand, amely jelenleg (2016. óta) a Plázs Siófok nevet viseli. Kicsit tovább haladva keletre található a szabadstrand, amely kilométereken keresztül egészen Szabadifürdőig húzódik. Az Ezüstpartot inkább egy-két szintes nyaralók és panziók uralják, ott végig szabadstrand van a partvonal mentén.

Története
Az ókortól a török megszállásig
Siófok környéke már rómaiak korában is lakott terület volt. A római hódítás az 1. században ért el a mai Siófok környékére, itt vezetett a Sopianaeból (Pécs) Triccianán (Ságvár) át Arrabonába (Győr) vezető útvonal. Sectus Aurelius Victor 3-4. századból származó feljegyzései szerint Galerius császár a jelenlegi Siófok területén a Lacus Pelso (a Balaton latin neve) ingoványos részeinek lecsapolására 292-ben zsilipet építtetett, és erdőket irtatott ki.

A honfoglalás után, 1055-ből származó tihanyi alapítólevélben találkozhatunk e hely említésével: „Rivulus namque, qui dicitur Fuk fluens”, azaz „A kis patak, amit Fuknak neveznek is az említett tóból ered, olyan helyen van, amelyen a népeknek átjárása van egy régebbi hídon és gyakran gázlón is”.

Fuk mint falunév először 1137-ben szerepel írásban az adózó helységek között, az 1528-ban megjelent Tabula Hungariae Fok néven tünteti fel. A Siófok szóösszetétel 1790 óta ismeretes.

A tatárjárás után Fok újratelepült, majd 1552-ben a törökök kerítették hatalmukba Fokot és környékét. Siófok hadikikötő lett és erődöt is építettek itt, az erődítmény a mai kórház közelében lévő „Granárium” dombján volt. A vidék 1688-ban szabadult fel a török megszállás alól. Fok a veszprémi káptalan tulajdonába került, aki telepesekkel népesítette be, és 1693-ban fatemplomot építtetett a lakosság számára.

18–19. század
Rákóczi szabadságharca idején itt húzódott Vak Bottyán híres Sió-vonala, amelynek végső sarkpontja volt a siófoki erősség. 1705-ben II. Rákóczi Ferenc fejedelem a mai címer alapjául szolgáló pecsétet adományozott Fok falunak, majd 1736-ban épült fel a Szűz Mária szeplőtelen fogantatása tiszteletére a barokk stílusú plébániatemplom.

Jelentősebb fejlődés a 19. században indult el a településen. 1810-től az Erdély-Adria gyorspostakocsi járat már érintette Siófokot, de önálló postamesterség csak 1867-től működött itt. A víz szabályozása 1810-től kezdődött a faluban. Majd Beszédes József vízügyi mérnök elképzelése alapján kitisztogatták a Sió medrét, újra malmokat üzemeltettek, a Balaton vízszintje egy métert apadt, így 51 000 hold terület vált szabaddá a víztől, a Sió szabályozásával 6000 hold szabad telek alakult ki.

A település életében jelentős változást hozott a Balatoni Gőzhajózási Részvénytársaság megalakulása 1846-ban. Ebben nagy szerepe volt Kossuth Lajosnak, aki saját kezével írta meg a gazdasági társaság alapító okiratát, és gróf Széchenyi Istvánnak, a részvénytársaság örökös elnökének. Ugyanebben az évben, szeptember 21-én vízre bocsátották a Kisfaludy kerekesgőzöst.

1861-ben adták át a forgalomnak a Buda-Nagykanizsa közötti vasutat. 1863-ban elkészült a vasútállomás (bár már 1861-ben megállt itt a vonat), egy év múlva pedig megépült az első, mólókkal védett hajókikötő. Ugyanebben az évben új Sió-zsilipet is nyitottak, melynek fő feladata a vízszint-szabályozás volt. A fazsilipet vasszerkezetből készült zsilip 1893-ban váltotta fel. Mezővárosi rangot, azaz országos vásártartási engedélyt 1865-ben kapott a település. Ekkor 200 házat és 1500 lelket számláló község volt Siófok.

Siófokon, vagy ahogy akkoriban többen nevezték: Zsidófokon (a források alapján ez inkább leíró jellegű, mint pejoratív kifejezés volt) egykoron nagyszámú zsidó vallású lakos élt. Az 1860-as évek elején a létszámuk 347-re tehető, közte 70 kereskedő élt itt, akiknek nagy szerepe volt abban, hogy a város Európa egyik vonzó üdülőhelyévé vált.

1866-ban jelent meg az első hirdetés Balatontavi Fürdő Siófok címmel a Zala-Somogyi Közlönyben. Végh Ignác bérlő a veszprémi káptalannal kötött 12 éves fürdőjog bérleti szerződést, amit újabb 12 évre meghosszabbítottak. 1878-ban készítette el a „Magyar Tenger” feliratú fürdőházat, amely a Neuschlass építő cég tervei szerint épült, svájci stílusban, díszes homlokzattal, száz személyes társalgóval, vízre nyíló nagy ablakokkal, emeletes kilátószobával, nyolcvan fürdőkabinnal.

A veszprémi káptalan 1885-ben kezdett telkeket parcelláztatni és megkezdődött a mai fürdőtelep kiépülése. Jellemző a balatoni táj megejtő és ihlető vonzerejére, hogy az első villatulajdonosok jó része festőművész volt – Than Mór, Vágó Pál, Feledi-Flesch Tivadar (Zichy Mihály veje) és Tölgyessy Arthur villája állt már ebben az időben Siófokon.

1888-ban Baross Gábor nyújtott állami támogatást a Balatoni Gőzhajózási Részvénytársaság újjászervezéséhez. 1889-ben vízre bocsátották az új utasszállító hajót, a Kelént, aztán 1891-ben elkészült a Helka és az új Kelén.

1891 áprilisában a Siófok Balatonfürdő Rt. néven alakult meg az a tőkecsoport, mely megváltotta a káptalantól a fürdőjogot, s megvásárolta az építkezésekhez és parkosításhoz szükséges 60 holdnyi bozótos, vizes, mocsaras területet, s azt földdel töltötte fel. A társaság vezetője 1884-től 1905-ig Glatz Henrik, a Franklin Irodalmi és Nyomdai Rt. alapítója volt. Megindult a nagyobb szállodák: a Sió és a Hullám, később a Központi Szálló építése. Az új fürdőtelepet ünnepélyes külsőségek között 1893. július 18-án nyitották meg, s ekkor hozták nyilvánosságra, hogy a Belügyminiszter a fürdőtelep részére a „gyógyfürdő” elnevezés használatát engedélyezte. Ehhez a pihentető környezethez tartozott az 1875-től indult, nagy egyéniségeket felvonultató siófoki színházi élet is.

20. század
1900-ban kezdte meg működését a Balatoni Halászati Részvénytársaság. Ugyanebben az évben épült meg a lóversenypálya 1500 személyes lelátóval, itt voltak a Balaton-átúszás célpontjai, s minden évben úszó- és teniszversenyek gazdagították a siófoki nyár élményeit. Mozgalmas fürdőélete révén Siófok a budapesti nagypolgárság művész- és színészvilág kedvelt tartózkodási helyévé vált. (Karinthy Frigyes, Krúdy Gyula, ifj. Latabár Árpád, Kabos Gyula).

1904-ben elkészült az új vasútállomási épület, melyet 1989 óta ismét az eredetihez hasonló pompájában csodálhatunk meg. A régi épületet, amely a mostani épület és a felüljáró között helyezkedett el, lebontották.

1906. október 23-án létrejött a vasúti kapcsolat Kaposvárral: megkezdte működését a Mocsolád-Tab-Siófok Helyiérdekű Vasút. (A vasútvonal ma a MÁV menetrendjében a 35. számot viseli.)

1919 augusztusában a település egy időre a nagypolitika középpontjába került, miután Horthy Miklós a Tanácsköztársaság leverésére készülve, az antant engedélyének birtokában a Dunántúlra vonult csapataival, főhadiszállását pedig itt alakította ki.

A második világháború végén a települést nagy károk érték. A két hónapig itt húzódó frontvonal a parti építményekben, a nyaralókban, a szálló- és lakóépületekben, a hajóparkban sok kárt tett. Később Siófok a szakszervezeti és vállalati üdültetés központja lett. Újjáépült üdülőházai, valamint a csatornázás, szennyvíztisztítás és vízmű, illetőleg a partvédő művek kialakítása a tókörnyék legnagyobb, legjelentősebb, nagy tömegeket befogadó helyévé tette Siófokot.

A második világháború alatt, 1944-ben a nagyközségből közel 500 zsidót hurcoltak el, közülük 72-en tértek vissza a második világháború után.

A Sió-zsilip
1947-ben a Sió-csatorna építési munkálatainak keretén belül elkészült az új zsilip, mely már hajók közlekedését is lehetővé tette. 1950-től Somogy megyéhez tartozik a település és ugyanebben az évben járási székhellyé is vált. 1958-tól indultak meg újból a turisztikai, idegenforgalmi fejlesztések, melyek hatására újra megjelentek a külföldi vendégek. 1962-ben szállodasor épült, a hatvanas évek közepén megélénkült a lakásépítés is.

1968. december 31. volt Siófok várossá válásának időpontja. Ez előtt nem sokkal felépült a 400 ágyas kórház, majd utána a dél-balatoni feladatokat ellátó kulturális központ és könyvtár. 1971-ben elérte a várost az M7-es autópálya bal oldali szakasza. 1975-től már csak Balatonaligáig kellett autóúton közlekedni Budapest felé, de a teljes autópálya elkészültéig még 27 évet kellett várni.

Siófok főtere a víztoronyból
A rendszerváltást követő 1990-es helyhatósági választások óta 18, 2010 óta 11 tagú képviselő-testület irányítja a várost. A lehetőségeket kihasználva helyi újság és nyílt sugárzású helyi televízió kezdte meg működését a városban.

21. század
A 2006-os nyári szezonra egyszerre több nagy jelentőségű területrendezési-fejlesztési program is befejeződött. A Petőfi sétány fejlesztése során az addig a hetvenes évek színvonalát idéző sétálóutca képe jelentősen megváltozott: elegáns térburkolatot, árnyékolástechnikai elemeket, utcabútorokat, hangulatos teraszokat, szökőkutakat, állandó térfigyelő rendszert kapott. A megújult sétálóutcát a nyári szezonban megnövelt rendőri jelenlét és külső biztonsági cégek is felügyelik, melynek jótékony hatása azóta is érezhető. A fejlesztések a helyi vállalkozók kezdeményezésére és részvételével zajlottak. A Jókai park elhelyezkedése és mérete miatt mindig is kiemelt turisztikai helyszín volt Siófokon. A 2006-os átépítését követően azonban a város ékszerévé lépett elő. Modern játszóterével, tetszetős tavával, az öreg fák között kanyargó sétálóútjaival a családi kikapcsolódás egyik legjobb helyszínévé lépett elő. A Szent Miklós park szintén új külsőt kapott.

Ez a dinamikusan fejlődő, vonzó, innovatív város 2011-ben a parttól a belvárosig megújult. A városközpontban több mint 6 milliárd forintnyi fejlesztés valósult meg. A belváros revitalizációja során megtörtént a víztorony felújítása, a tér burkolatának és növényzetének teljes cseréje, felépült az Regionális Történeti Kutatóintézet és Könyvtár épülete valamint a Sió Pláza bevásárlóközpont. Az eredmény egy új belváros képe, amely mediterrán hangulatával illeszkedik az üdülővárosi hangulathoz.

Napjainkra a minőségi beruházásoknak köszönhetően Siófok a Dél-Dunántúl első számú wellness- és konferenciaközpontjává lépett elő, hogy a nyári szezont követő hónapokban is érdemes legyen a városba látogatni akár csak egy hosszú hétvégére is. Fejlett idegenforgalmi infrastruktúra, évről évre bővülő programkínálat vonzza Siófokra a hazai és külföldi vendégeket.

Forrás: wikipedia

A Sió-csatona története az ókorig nyúlik vissza. Az akkor még Pelso néven említett tó, a mai Balaton és vízgyűjtő területéhez kapcsolódóan vízelvezető csatorna építése vált szükségessé. A római uralkodó Galériusz császár (203-311) nevéhez fűződik, mivel a mai Fenékpuszta térségében vezetett a hadiút és átkelőhely, melyet biztosítani kellett a tó vízszintjének szabályozásával. Az akkori zsilipnek persze már nyoma sincs, a népvándorlás korában eltűnt.A Balaton vízszintjének szabályozására irányuló törekvések a XIX. században kerültek újra előtérbe. Ennek főbb okai, hogy szükség volt egy a Balatont a Dunával összekötő hajóútra, valamint a Balaton környéki mocsarak lecsapolásával új területek lehettek mezőgazdasági művelésbe vonva. A vízszint időjárástól függő ingadozása sok fejtörést okozott a Balatonfüredi kikötőnek és többször veszélyeztette a Budapestet az Adriával összekötő vasútvonalak vasúti töltéseit. Az első fazsilipet 1863-ban adták át, az ezt követő időszakok szélsőséges időjárásai azonban nemcsak a zsilipet, de a tó környezetében élők véleményét is jelentősen befolyásolta. Hiszen aszályos időben a csatorna „lopta a Balatont” sok csapadék mellett pedig a csatorna vízelvezető képessége nem volt alkalmas a magas vízállás által okozott károk megfékezésére. Végre 1891-ben a régi zsiliptől délre a mederbe egy 50 m3/s vízemésztésű betonzsilip került. A zsilip segítségével csak a maximális vízszint szabályozására (csökkentésére) van lehetőség. Ezért aszályos időszakokban csak a zsilip zárva tartása óvja a vízszintet. A zsilip történetében öt évig tartott a leghosszabb időszak (2000-2005), amikor nem történt vízeresztés a Sió-csatornába a Balatonból. A siófoki zsilip kezelője a Közép-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság Balatoni Vízügyi Kirendeltsége. A Sió csatorna a Dunántúl egyik legjelentősebb folyója, hossza 120,8 km. A csatorna Siófok kikötőjénél ágazik ki a Balatonból és 120,8 km után éri el a Dunát a gemenci erdő mellett Bogyiszló közelében. A Duna torkolat előtt 2,7km-re található az árvízkapu, mely tulajdonképpen egy vízeresztő zsilipből és egy hajózsilipből áll, de fő feladata a Duna visszaduzzasztó hatásának megelőzése, illetve a csatorna védelme a dunai árvizek-től. A meder esése átlagosan 14,5 cm kilométerenként, szélessége 20 és 30 méter, mélysége 0 és 8,8 méter között váltakozik. A víz sebessége, függően a siófoki vízeresztéstől és a Duna visszaduzzasztó hatásától, 0,5–4 km/óra lehet. A csatorna vízállása nem egyenletes. Felső folyásában jelentősebb vízmennyiség csak akkor lehetséges, ha Siófoknál a zsilip is nyitva van és a Balatonból vízleeresztés történik. Alsó folyása főként a Kapos folyó vízhozamától függ. Napjainkban a klímaváltozás hatásainak mérséklése és a Balatonban történő többlet víztározás lehetőségének megteremtése érdekében a nyári szabályozási vízszint maximumát 110-ről 120 centiméterre emelték, amit 2019. február 11-től vízjogi engedély rögzít.
Csonki Istvánt, a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság igazgatójának korábbi nyilatkozata alapján a stabil vízhasználatokat támogató állapot elérése érdekében szükségessé vált a vízszint-szabályozás felülvizsgálata a teljes vízgyűjtő területen történt beavatkozások és a globális éghajlatváltozás hatásának figyelembevételével, a mederben való többlettározás lehetőségének megteremtése, az árvízi biztonság növelése miatt. Ennek eszköze a Balaton szabályozási vonalának 120 cm-re emelése a májustól októberig tartó időszakban, ami jobb vízkészlet-gazdálkodásra ad lehetőséget. A szélesebb tartományban történő szabályozás kézenfekvő megoldás a Balaton vízszintjének növelésére, ami egyben jelentős tartalékot is képez a vízkészletben. A stabil használatokat támogató állapot elérése érdekében szükségessé vált az árvízi biztonság egyidejű növelése érdekében az új, megváltozott körülményekhez és igényekhez igazodóan, a Balaton vízlevezető rendszerének felújítása és bővítése, valamint a fentiekkel összefüggésben a műtárgyak – vízszintszabályozó zsilip, hajózsilip, Balatonkiliti duzzasztó – átépítése. A műtárgyak teljesítőképessége mellett a teljes Sió-csatorna (balatoni vízlevezető rendszer) is felújítandó, hiszen annak elégtelen vízszállító képessége miatt a csatorna vízszintje a környező területek terepszintje, a levezető árkok, vízfolyások, kifolyások szintje fölé került, ami nagy kiterjedésű, nagyfokú elöntéseket, azaz belvizet okoz. A tervek szerint a jelenlegi vízleeresztő zsilip teljes elbontásra kerül, 2 x 8,0 m szabadnyílású új műtárgy készül, mértékadó helyzetben a tervezési vízszállító-kapacitás 100-120 m3/s-ra növekszik. Az új műtárgy megjelenése és annak környezte teljesen átalakul, modern, de ugyanakkor tájba illesztett megjelenésű lesz, alacsony energiaigényű irányítási épülettel kiegészülve. A levezető kapacitás növekszik, kevésbé kell tartani a szomszédos földterületeken megjelenő belvízi jelenségektől (fakadó vizek, vízborítottság, nagy felületű elöntéses
területek). A jelenlegi zátonyok elbontása is megtörténik, ezzel párhuzamosan pedig a mederrézsű átalakításával kedvezőbb lefolyási viszonyok állnak elő. Az árvízvédelmi szakasz biztonsága is növekszik a Só-csatorna mentén azzal, hogy Kölesd térségében az első rendű árvízvédelmi vonal kb. 11 km hosszon áthelyezése és a követelményeknek megfelelő kiépítése valósul meg. A kiviteli munkálatok befejezése 2022. második félévében várható.